ufoart

fejezetek a magyar ufóktatás történetéből...

XX. század első felének magyar UFO-eseti

Tartalom

Ismertetés

1900 – 1910.
1910 – 1920.
1920 – 1930.
1930 – 1940.
1940 – 1945.

Időrend


Kriston Endre – 1000 ÉV MAGYAR UFO-ESETEI

(részletek)

  “A szemtanúk közül az elmúlt 40 évben nagyon sokan közvetlenül is megosztották tapasztalataikat, a téma kutatóival és személy szerint nekem is szerencsém volt többükkel beszélni. Volt, aki csak levélben írta meg a Magyar UFO Kutatási Központ számára, mindazt, amiről gyermekkorában hallott, vagy aminek közvetlen részesévé vált és olyan is akadt, aki egy-egy cikk, vagy könyv formában idézte fel történetét.

1900 – 1910.

Így volt ez az első magyar UFO-s emberrablásként elhíresült szuha-barankai (Szuhapataki) esetben is, amelyről közvetlen beszámolóval rendelkezünk, az egyik érintett közeli hozzátartozójának Dr. Ágoston Edének köszönhetően, aki a hetvenes évek közepén Amerikában megjelent Fény és Árnyék című könyvében Fényesség egy Ruszin falu felett címmel idézte fel a történteket. Az eset 1903. karácsonyának estéjén Szuhabarankán történt. Ez az alig pár száz lakosú – főként erdőmunkásokból és családjaikból álló – település egy, a Monarchia által 1910-ben kiadott katonai térképen még Szuhapatak néven szerepel, és az Uzsoki-hágótól 7 kilométere délnyugatra, a Szuha patak völgyében, a Bercze-hegy (magassága 1024 méter) tövében található.
A történet szerint este nyolc óra tájban Petrovszki Ivánt felesége kiküldte az udvaron lévő kerekes kúthoz vízért. Ugyanebben az időben ment haza beteglátogatásból a falu papja a Petrovszkiékkal szemben található plébániára. A pap épp a kaput nyitotta ki, amikor háta mögött hirtelen hatalmas fény keletkezett és beborította szinte az egész falut, de legfőképp a Petrovszki ház udvarát. A pap a fény forrását keresve észrevett egy rejtélyesen gomolygó gömbszerű tárgyat, amely leereszkedett a szemben lévő ház udvarán lévő kútra és ott lebegett alig pár centire a talaj felett. A pap halálra rémült:

„Földbe gyökerezett a lábam, amikor a kerekes kút körüli vakító fényességben elmosódott ember alakok körvonalait láttam mozogni. Ezek az alakok pár másodperccel később eltűntek a fényt kibocsátó gömbben, aminek körvonalait nem tudtam pontosan megfigyelni, mert a fényáradat annyira elvakította a szememet.”
Eközben a Petrovszki-házból és a szomszéd házakból is egyre többen jöttek ki tűzvész tartva, és közülük páran láthatták amint a nagyméretű lebegő gömb felemelkedik, és továbbra is fénybe borítva a völgyet, eltűnik a csillagos égbolton. Az egész esemény alig pár percig tarthatott, de ezt követően Petrovszkiné hiába kereste rémülten kiabálva a férjét, azt sehol sem lelték fel. A helyszínt megvizsgálva egy 6 méter átmérőjű kiégett területet találtak, ahol a hóban jól kivehető volt, hová is ereszkedett le az iszonyú fényt kibocsátó szerkezet.
Másnap reggel Husztról dr. Ágoston Gábor vizsgálóbíró érkezett a rejtélyes ügy kivizsgálására, és miután kihallgatta a tanúkat, jegyzőkönyvezte az eseményeket. Kovács tiszthelyettes vezetésével a királymezei csendőrőrs tagjai is átfésülték a környéket Petrovszki Iván nyomait keresve, de a férfi soha többé nem került elő, pedig később Ung vármegye területén hivatalos körözést is elrendeltek ismeretlen emberrablói ellen. Ágoston bíró rendkívül precíz jegyzőkönyvébe nemcsak a tanúvallomások, hanem a kút körül keletkezett rejtélyes lenyomattal kapcsolatos adatok is bekerültek.
Ez az eset igazán összetett, hiszen nem csak egy fényes szerkezet leszállásáról, egy szemtanú eltűnéséről, hanem a fényben mozgó, majd a gömbben eltűnő apró alakokról, utólagosan visszamaradt és a helyszínen vizsgált lenyomatról egyaránt szó esik benne. Sajnos az eset dokumentumai a két világháború során elvesztek, de Ágoston bíró beszámolója Ágoston Edének köszönhetően mind a mai napig fennmaradt.

1910 – 1920.

Az első világháborút megelőző években és a háború sötét évei alatt is több alkalommal látták UFO-kat, de történtek olyan összetett rejtélyes esetek is, mint amilyet a 32-es Mária Terézia gyalogezred katonái éltek át. Ezt a történetet az ezred zászlósa mesélte el lányunokájának, aki 1998-ban személyesen osztotta meg velünk mindezt, saját későbbi UFO-eseteivel együtt. Beszámolója szerint a nagyapja sokszor mesélt neki arról, hogy milyen gyakran keresték az égen azt a fényes tányért, amely a Szent Gábriel-hegyen megmentette a társai és az ő életét 1914-ben (A dátum valójában 1917. szeptember októbere – szerk.). Akkor már több, mint tíz napja ágyúzták őket és többen is megsebesültek a becsapódó lövedékek szilánkjaitól. Teljesen elvágták az alakulatukat a főerőktől és ő is sebesült vállal feküdt, amikor megjelent a fejük felett az a bizonyos „fényes tányér”. Bár a beszámoló jellegét tekintve innen több irányba is elkalandozott a volt zászlós határozottan emlékezett arra, hogy az aláereszkedő „fényes tányérból” barátságos alakok közeledtek feléjük, és az egész élmény a súlyos sérülése ellenére is igen kellemes maradt számára. Talán azért is, mert megszűnt a fájdalom a repesz által szétroncsolt vállában, és az ágyúzást csupán egyetlen maradandó sérüléssel, de túlélte, és a találkozás hatására az összes sebesült társa jobban lett, erőre kapott, és hamarosan rájuk találtak. Az érkező szanitécek legnagyobb megdöbbenésére azonban valamennyi sebesültnek, köztük az igen súlyos állapotban lévőknek a sebe is fekete, fémes hatású, szurokszerű anyaggal volt bekenve. Hamarosan valamennyien felépültek, és egyeztették emlékeiket a fényes tányérral és a különös alakok feltűnésével kapcsolatban. Mindnyájuknak meggyőződése volt, hogy csodás megmenekülésüket ennek a titokzatos eseménynek köszönhetik. Sajnos a háború során az orvosok legfontosabb szempontja nem a különös, szurokszerű anyag tudományos analízise volt, hanem a katonák életének megmentése így erről a gyógyító hatású fekete masszáról semmilyen adat sem áll a rendelkezésünkre, viszont azt tudjuk, hogy nem ez az egyetlen eset történt ezekben az években.

1916 októberében például szintén az olasz-magyar fronton a háborúzó felek számos katonája látta, amint a lövészárkok közötti front felett feltűnik három fényes gömb és a vastag felhőréteg alatt, egy helyben lebegni kezdenek, mintha csak épp az alattuk zajló katonai eseményekre lettek volna kíváncsiak. Épp az olaszok készültek megrohamozni a magyar lövészárkokat, és már jelentősen meg is közelítették azokat, amikor a gömbök feltűntek. Mind az olasz, mind a magyar katonák – köztük az esetről beszámoló Lovász Sándor, aki az erdélyi Abrudbányáról került a frontra – megrökönyödve figyelték, amint a tárgyak hirtelen ide-oda cikáznak, majd V-alakzatot felvéve, a magyar lövészárkok felé lódulnak, elszáguldva az olaszok felett. A rémült magyar katonák már majdnem elsütötték fegyvereiket, amikor az UFO-k irányt változtatva visszatértek eredeti helyükre, de ezúttal már sokkal alacsonyabban. Az egyik magyar katona ekkor pánikba esett, és kézigránátokat kezdett dobálni az UFO-k és persze így az ellenség felé is, amely nem tudván, mitévő legyen, inkább visszavonult saját lövészárkába. Az ideiglenes tűzszünet jó egy óráig tartott, amíg az UFO-k, meg nem unva a dolgot, méltóságteljesen távoztak, maguk mögött hagyva a kétségbeesett és elbizonytalanodott háborúzó feleket. Na, erre mondják a szkeptikusok, hogy a három, időnként alakzatba rendeződő, a felhők alatt jól megfigyelhető, majd egy órán keresztül a hadszíntér felett lebegő gömbök esetleg gömbvillámok voltak…

1920 – 1930.

Nem csak az első világháborúban jelentek meg az UFO-k, hanem – ahogy az ma már közismert – a II. világháborúban is. Kevesen tudják azonban, hogy a két világháború között, főként a harmincas években számos érdekes UFO esemény történt hazánkban, ám ezek többsége a hagyományos UFO-észlelések közé sorolható.
1929-ben Kótpusztán a helyi tanár látott egy fényes csészealj alakú tárgyat a falu felett, amelynek fénye néha kialudt. Hasonló jelenséget láthatott a 30-as évek elején az akkor kilenc éves Trepák Pálné szülei társaságában, miközben hazafelé tartottak Mendére. Az égen egy igen fényes objektum jelent meg, amely a sínek mentén egyenesen feléjük tartott, keresztezte útjukat, egy pillanatra leereszkedett, majd felemelkedve, fokozatosan gyorsítva tűnt el a távolban. Egy másik 30-as évekbeli eset alkalmával Borsodnádasd felett figyeltek meg többször is egy leginkább szénaboglyához hasonlítható, suhogó hangú UFO-t.

1930 – 1940.

Egy ma már idősebb hölgy 1930 augusztusában mint gyermek élte meg azt a különös élményt, aminek részleteire még ma is élesen emlékszik. Hatéves gyermekként testvére társaságában nagydobosi otthonuk udvarán játszottak a csillagos ég alatt, amikor a legnagyobb megdöbbenésükre a csillagok eltűntek és egy az eget eltakaró sötét testből
előtörő fénysugár világította meg a környéket. A fényoszlop leért a földre és ezen keresztül valami furcsa tömeg ereszkedett le amelyről hamarosan kiderült, hogy az egy két méter magas sötét öltözetű férfi. Ilonka és tetvére ekkor hangos sikoltozásba fogott, mire a férfi megtorpant, visszasietett a téglarakás tetején a még mindig látható fénycsőhöz, majd a fényalagútba belépve a fény oszlop felszippantotta őt az „égbe”, feltehetően a gyermekek feje felett lebegő sötét UFO-ba. Ugyanis amint a fény oszlop eltűnt újra láthatóvá váltak a csillagok.
Az egyik korabeli szemtanútól, Hildebrand István ismert filmoperatőrtől tudjuk, hogy 1936-ban Felső-csatár lakóit rémítette halálra egy hatalmas világító gömb. Hasonlót 1937-ben Celldömölk felett is megfigyeltek. 1938-ban Mezőberény felett már öt-hat, alakzatban repülő ezüstösen csillogó UFO-t láttak a helybéli lakosok, ahogy arról beszámoltak részünkre. Egy másik szemtanú Kozma Károly (Budapestről), szintén értesült a Magyar UFO Kutatási Központ 1000 év UFO eseteinek feldolgozását célul tűző „Millennium projektről”, és ő is úgy döntött, megosztja velünk azt a nagyapjától halott esetet, amely 1939-ben a Szabolcs megyei Flóra tanyán történt:
„1939. április 17-én, délelőtt 10 óra körül az általában csendes, egyetlen főutcán nagy zsivaj és rémült jajveszékelés hallatszott. Nagyapám, aki kovácsmester volt épp a műhelyében dolgozott, de a nagy hangzavarra ő is kiment az utcára és látta, hogy mindenki az eget bámulja és többen keresztet hányva magukra jajveszékeltek. Nagyapám is felnézett az égre és elmondása szerint, bár nem volt gyáva ember, bizony megijedt és még a kalapács is kiesett a kezéből. Az égen egy óriási „tüzes kerék” volt látható, a közepén egyetlen hatalmas, izzó, narancssárga gömbbel, amiből minden irányba zöldeskék villogó óriási karok nyúltak ki. Ezek a karok lassan forogtak a gömb körül, miközben a “tüzes kerék” teljesen hangtalanul, lassan haladt előre nem túl magasan a földtől. Amikor a tanya fölé ért az emberek félelmükben a házukba rohantak és nagyapám is bemenekült a műhelyébe. Kisvártatva megszólalt a tanya egyetlen kis harangja is riasztva az itt élőket. Nagyapám kilesve a műhely ablakán azt látta, hogy mindent elborít a vakító narancssárga szín és ez mindennek olyan természetellenes árnyalatot adott. Még az erdő is narancsszínűnek látszódott. Aztán mintha lekapcsolták volna a fényt hirtelen eltűnt, de az égi kerék még mindig ott volt. Karjai egyre gyorsabban kezdtek forogni a gömb körül, majd hirtelen a gömb is felgyorsult és eltűnt a szemük elől. Ezzel azonban még nem ért véget az esemény. Délután – tehát órákkal később – újabb látványban volt részük az embereknek, akik még fel sem ocsúdtak a délelőtti borzalmakból és mindenfélét suttogtak: Isten haragját, ördög művét, világ végét és hasonlókat. Négy óra tájban hét pont tűnt fel az égen, kereszt alakzatot felvéve igen fényesen világítva. Ez az alakzat sokkal távolabb volt, de ez is lassan hangtalanul vonult át az égen. Még sokáig lehetett látni az alakzatot alkotó fényeket, s miután nagyapám a világ életében becsületes, szavahihető ember volt így semmi okom kételkedni a történetében.”
Hasonló alakzatról egy Zürich-ben élő honfitársunk, Ács János is beszámolt még 1995-ben. Az ő beszámolója is egy 1939-es esetre hívta fel a figyelmünket és még az sem zárható ki, hogy a két beszámoló egy és ugyanazt a jelenséget írta le.
A jómódú parasztcsaládból származó férfi az akkor épülőfélben lévő Ajkán volt, amikor a tiszta, felhőtlen égbolton többedmagával együtt megpillantott hét, csillagszerű objektumot, amik igen lassan, libasorban, szabályos alakzatban haladtak. A “pedáns sorrend” három csoportra osztotta az alakzatot. Az elsőben három UFO haladt egymástól azonos távolságra, majd egy nagyobb távolságról követte őket egy negyedik, majd újból egy nagyobb távolságra ismét három egymás után haladó UFO zárta a sort. A távcsővel is megfigyelt tárgyak fényes, ellipszisforma objektumok voltak és mivel igen lassan haladtak meglehetősen furcsa látványt nyújtottak az égen.
Nem sokkal az eset után kitört a II világháború és tudjuk, hogy az UFO-észlelések ezekben az években világszerte megszaporodtak. Így volt ez Magyarországon is, ahogy azt az ebből az időszakból származó – archívumunkban megtalálható – hazai UFO esetek is bizonyítják. (…)

1940 – 1945.

Egy ózdi illetőségű szemtanú Moldvay Antal beszámolójával kezdve. Az eset az ufológiából jól ismert téráthelyeződéssel és elveszett idővel járó UFO esetek kategóriájába tartozik, és 1940 májusában Sárospatakon történt.
Szemtanúnk ez idő tájt diák volt a városban, és a Tárczy Gárdában lakott, ahol szívesen segített a ház körüli munkákban a teraszosan kiképzett kertben. Azon a napon is a kertet gyomlálta, amikor furcsa zsibbadás lett úrrá rajta, majd a következő pillanatban elveszítette eszméletét. Amikor magához tért nagy megdöbbenéssel tapasztalta, hogy nem a kertben van, hanem kilométerekkel odébb, és jó ideig eltartott, amíg rájött, hová is került. A végardi katonai területen, a pontontározó betonozott területén tért magához. Fogalma sem volt, hogy került oda, így sietett mielőbb hazaérni, ahol már keresték. Egy
kegyes hazugsággal sikerült magát kimentenie, hogy csak az úton sétált egyet, de a házinéni már igen aggódott érte, mert meglehetősen sokáig távol volt. De, hogy mi történhetett és főként, hogy hogyan került a kertből a katonai területre, arra mind a mai napig nem tud magyarázatot adni. S bár nem látott UFO-t, nem találkozott furcsa teremtményekkel a vele történtek – ahogy azt már gyaníthatjuk – szorosan kapcsolódnak az UFO-rejtélyhez, hiszen másokkal is megtörténtek már hasonlók. Elég, ha most csak a mellékletünkben is szereplő kecskeméti Sélley Antalné 1721. október 18-i esetére utalunk.
Feltehetően egy éjszakai látogatóval találkozhatott K. Zoltán budapesti lakos valamikor 1941-ben, amikor még kisfiúként az egyik éjszaka arra ébredt VII. kerületi bérházuk második emeletén lévő otthonukban, hogy igen erősen bevilágít az ablakon egy különös fénysugár. A fény az ablak előtt lebegő, legalább 4-5 méter átmérőjűnek becsült fényes gömbből érkezett. A fiú kíváncsian ült fel az ágyban, amikor „egy nyíláson keresztül valami kijött ebből a gömbből és az a valami a fénysugáron – akár egy csúszdán – egyre közelebb jött. Bejött az ablakon és pont a szoba közepén ért padlót. Ekkor ismertem fel, hogy egy alacsony emberke az. Nem volt egy méternél magasabb és valamilyen kucsmaféle volt a fején, míg a lábán sötét csizmaszerűséget viselt. Az arca igen ráncos és ijesztően zöld színű volt. Amikor elindult felém, a szörnyű külsejétől igen megrémültem, és torkom szakadtából elkezdtem kiabálni, mire az emberke elkezdett menekülni az ablak felé.
Olyan volt mintha átment volna a falon és mire az idősebb nevelő szüleim felkapcsolták volna a villanyt, már eltűnt. Az ablakon keresztül sem világított be a fénysugár és az ablak előtt lebegő fényes gömböt sem lehetett már látni”
Az eset nem igényel különösebb magyarázatot, mint ahogy a Magyar Távirati Iroda alábbi híradása sem: „Titokzatos fényjelenség Orosházán. Orosházáról jelenti a MTI: Péntekre (1941. február 21-e) virradó éjszaka 0 óra 40 perckor a borult égbolton néhány másodpercig látható éles, kékes fénysáv jelent meg, amely nappali fényt árasztott. A fény eltűntével 10-15 másodpercig morajlás hallatszott. A különös jelenségnek több szemtanúja volt.”
A korabeli tudósítás egyértelműen leszögezi, hogy hol mikor és milyen esemény történt. Képet alkothatunk a felhős égbolton megjelent határozott éles kontúrú kékes fénysávról, amely a kékes szín miatt kevésbé értékelhető meteorként bár ezt a lehetőséget nem lehet kizárni. Ugyanakkor furcsa, hogy a korabeli szemtanúk – mert nyilvánvaló, hogy valaki jelentette az esetet – nem a jól ismert meteorként írták le a jelenséget, amelyet morajlás szerű hang is kísért, hanem titokzatos fényjelenségként.
Nem úgy, mint az 1943. május 23-án országszerte megfigyelt óriás meteoritot, amelyről egyértelműen megállapítható, hogy meteorról van szó. (Az 1943. május 23-ai óriás meteort az ország keleti felében látták. Az esetről konkrét beszámolók vannak Szentesről és Pétervásárról is. (Részletesebben lásd: a Szentesi Napló, 1943. május 28. valamint a Kis Újság 1943. május 28-i számait. – A szerző)
Nyilvánvaló, tehát ha az MTI jelentésben szereplő Orosházi jelenség nem meteorit, nem egy titkos német kísérlet, vagy egy háborús esemény leírása, akkor ezt az esetet is UFO-ként kell elkönyvelnünk, már csak azért is, mert nem sokkal később – 1941 nyarán – egy szintén kékes színű UFO-t figyeltek meg a Balaton fölött is. Egy budapesti házaspár akkoriban épp Tihanyban tartózkodott és hajnali fél egy körül pillantották meg azt a nagyméretű, gömb alakú tárgyat, ami a felhők közül ereszkedett lassan a Balaton fölé. Az UFO mintegy 500 méterre lehetett a szemtanúktól és kb. 300 méteres magasságig ereszkedett. A házaspár jól megfigyelhette, hogy a kékes fényben világító tárgyon, időnként narancsszínű felvillanások láthatók. Az UFO hol igen alacsonyra ereszkedett, hol meg hirtelen felemelkedett, majd váratlanul egy erőteljes fényfelvillanást követően függőlegesen felrepült a felhők közé ahonnét érkezett. A szemtanúk szavahihetőségéhez ezúttal semmi kétség sem férhet. Az eset az UFO-kutatás szempontjából nem tartalmaz semmi rendkívülit, csupán alátámasztja azt az egyszerû tényt, hogy a II. világháború során számos rejtélyes UFO-eseményre került sor hazánkban. És a történeteknek koránt sincs vége.
1944 nyarán Újfehértón figyeltek meg egy a Tihanyi észlelésben szereplő UFO-hoz hasonlóan “viselkedő”, ám ezúttal fehér színű fényes gömböt.
1944 augusztusában azonban egy sokkal érdekesebb, elgondolkodtatóbb eseményre került sor egy Székesfehérvár környékén található faluban, katonai kiképzés közben. 1944 augusztusában a benyomuló német csapatok miatt az újoncok kiképzését át kellett költöztetni számos helyen, így Székesfehérvár környékén is. Itt az egyik közeli faluban a felkészítés a helyi iskolában történt és épp a katonai kiképzés zajlott az udvaron, amikor számos újonc és a tisztjeik is arra lettek figyelmesek, hogy az egész környéket különös fény borítja be. Bár napközben jártak és a nap is fenn volt az égen a különös fényt három, háromszög alakban elhelyezkedő fényforrás bocsátotta ki, miközben egy neonfényhez hasonló fénysugár pásztázta a három fényforrásból a Földet. Az eset csak pár percig tartott, de az egyik jelenlévő tisztnek állítólag sikerült néhány fényképet is készítenie arról a pillanatról, amikor nem sokkal később megjelent egy repülőgép és be akart repülni a három fényforrás közé. Ám ahogy a repülőgép közeledett hirtelen irányt változtatott és kikerülte a jelenséget. A szemtanúk akkor arra gondoltak, hogy talán a németek egyik újabb csodafegyverének próbáját láthatják, de semmilyen hasonló eseményre nem került sor később, így a feltételezést elvetették. Az eset furcsasága, hogy a felvételek (amelyek minden bizonnyal az első Magyar UFO fotók) az akkori katonai ellenőrző bizottsághoz kerültek, és azóta sem tudni mi lett a sorsuk. Talán ma is ott porosodnak valamelyik irattár dossziéi között, de az is elképzelhető, hogy oly sok aktával együtt a háború utolsó napjaiban ezek is megsemmisültek. Sajnos erről az eseményről csak a sokadik beszámolót követően értesültünk. Sem a korabeli fotókat, sem hitelt érdemlő szemtanút vagy annak hozzátartozóját nem sikerült felkutatnunk, így a pontos adatok hiányában szinte lehetetlen megmondani valóban egy titkos német kísérlet zajlott-e Székesfehérvár térségében, vagy egy akkoriban ritkaságnak koránt sem mondható UFO-t sikerült megfigyelnie és lefényképeznie a kiskatonáknak. 1944-ben ugyanis nem ez volt az egyetlen hazai UFO incidens.
1944 őszén például Abádszalók felett láttak két pirosan világító, kúp alakú szerkezetet, majd a Győri Vagon és Gépgyár bombázása utáni napon (Győrt 1944 április 12 és 13-án bombázták – szerk.), Győr egén jelentek meg a titokzatos járművek. Az egyik szemtanú szerint az erős légvédelemmel ellátott térségben délután 4 óra felé, tiszta felhőtlen időben délnyugat felől érkezett egy fényes repülő szerkezet. Nem haladt gyorsabban, mint egy repülőgép, de semmilyen hangot nem adott ki magából, holott az akkori repülőgépek meglehetősen nagy lármával jártak. A szemtanú mintegy fél percig látta az alacsonyan – kb. 400 méter magasan – repülő fényes objektumot, amely a leírás szerint feltűnően hasonlított az akkoriban Európa szerte megfigyelt Foo Fighterekhez. Az eset érdekessége, hogy az állandóan az eget kémlelő légvédelmi ágyúk még csak meg sem próbálkoztak az igen lassan repülő, rendkívül jó célpontot nyújtó ismeretlen repülő lelövésével. Nem úgy, mint egy pár hónappal későbbi
esetben a német katonák.
Ez a II. világháború talán legfigyelemreméltóbb UFO-esete, amely 1944 októberében Zalaszentbalázson történt, és amely a klasszikus harmadik típusú találkozások minden jellegzetességét magán viseli. Állítólag ekkor a Bükikert fölötti dombon leszállt egy rejtélyes objektum. A helybéli Halász István, egy kislány, több német katona és pár falubeli volt az esemény szemtanúja, melyet a még ma is élő közvetlen szemtanú – az akkori kislány – személyes beszámolója alapján ismertetek.
E szerint az akkor már idősebb Halász István közelítette meg először a vörösesen izzó repülő szerkezetet. Nyomában a német katonákkal, akik óvatosan tartották maguk elé fegyvereiket. Nem volt kétséges, hogy ez a tárgy repülésre képes. Ahogy közelebb értek egyre több részletet figyelhettek meg. Jól látszott, hogy a tárgy alján narancssárga és kékes fényt kibocsátó helyzetjelző lámpa van. Kb. 3 méter magas lehetett és három lábon állt. A leginkább gömbhöz hasonló, fémes felszínű jármű ajtaja nyitva volt és egy létraszerűség ereszkedett le belőle. Körülötte három emberszerű alak foglalatoskodott. Ketten kint voltak a jármű mellet, míg harmadik társuk a létra tetején az ajtóban állt. Mind a hárman zöldes színű ruhában voltak és Halász István elmondása szerint olyan rövid volt a kezük, mintha nem is lett volna felső karjuk. A német katonák ekkor már hangos „Achtung!”- kiáltásokkal fedezékbe bújtak, mire a két zöld ruhás alak igen gyorsan felkapaszkodott a szerkezetre. Mire a jármű ajtaja bezárult a németek már tüzet is nyitottak a repülőre, de minden eredmény nélkül. Közben a többi helybéli is rémülten fedezéket keresett attól tartva, hogy a megtámadott jármű utasai visszalőnek, de erre nem került sor. A titokzatos szerkezet hirtelen felemelkedett és rendkívül rövid idő alatt eltűnt a látóhatáron, de hogy miféle szerkezet lehetett azt még ma sem tudjuk pontosan, bár ma már legalább sejtésünk van róla. A beszámolóban figyelemre méltó a jármű alján
megfigyelt kékes, narancsszínben pulzáló fényről szóló leírás. Már a korábbi eseteknél is feltűnnek ezek a színek és érdekes módon hasonló fénnyel pulzáltak azok az objektumok is, amelyek 1945 elején tűntek fel a ceglédi égbolton akkor, amikor Ceglédet is elérték a brit és amerikai bombázások. Egy ilyen légitámadás alkalmával többen is látták, hogy ötszög alakzatban tíz, hold nagyságú objektum lebegett a város felett. Az UFO-k fényesen, fehér színnel világítottak, miközben kék és narancsfények lüktettek rajtuk. Erős kontúrjuk igen jól elkülönült az égbolttól, de hogy mik lehettek azok, arra azóta sem tudott senki sem magyarázatot adni, mint ahogy arra sem, miféle titokzatos, korong alakú jármű körözött hosszú perceken keresztül ugyan ez év március közepén a Békés megyei Kondoros térségében.
Az akkor tizenéves – ma már nyugdíjas – Melis Máténé negyedmagával dolgozott a földön, amikor egy kerek és lapos repülő objektumra lettek figyelmesek, amelyik észak felől közeledett, majd megállt, és legalább húsz percig körözött a fejük fölöttük. Az asszonyok és a tizenéves lány megdermedve bámulták a tárgyat, amelynek színe a peremétől a közepe felé haladva a sárgától egészen a tűz pirosig terjedt. Ám a hosszú idejű megfigyelés miatt ezúttal kizárható, hogy a megfigyelt objektum esetleg egy gömbvillám lett volna. Az addig sohasem látott repülő a körözést egy idő után hirtelen megunta és dél felé távozott.
Hasonló nagyméretű, korong alakú UFO-t ez évben már csak május 7-én figyelhettek meg Tóalmás fölött, amint a délutáni órákban keletről nyugati irányban elrepült a település felett az alján egy hatalmas kereszttel.
Bár nem kizárt, hogy ez utóbbi korong alakú jármű esetleg a náci rezsim azon utolsó titkos fegyvere lehetett, amelyről egy korábbi könyvünkben (Kriston Endre és Szűcs Róbert: Hitler csészealjai, 2010 Alapítvány, Budapest, 1999) részletesen is beszámoltunk, tény, hogy a II. világháborút követően a hasonló korong alakú repülő szerkezetek elárasztották a világot, és ezekre már nem fogható rá, hogy valamennyi a nácik repülő csészealja lett volna.
Ezek az UFO-k Japántól Dél-Amerikáig, Kanadától Ausztráliáig, Szovjetuniótól az Egyesült Államokig mindenhol feltűntek és feltűnnek napjainkban is. Messze fenn a havas északon éppúgy látták már őket szemtanúk százai, mint Dél-Afrika sivatagos térségei vagy épp Antarktisz jeges, kopár és kietlen tájai felett. Az UFO-jelenség 1945 után globálissá vált, beszéltek róla a Fehér Házban éppúgy, mint a Kreml áthatolhatatlan falai között. Szóba került az ENSZ-ben és számos tudományos fórumon. Vitatkoztak róla tudósok, katonák politikusok, de nem jutottak közelebb a kérdés megválaszolásához…

 

KRONOLÓGIA

 

SAJTÓ ÉS FORRÁS ARCHÍVUM

1903. december 24. – ELTÉRÍTÉS, ELTŰNT SZEMÉLY, CSENDŐRSÉGI NYOMOZÁS
1916. október – MANŐVEREZŐ GÖMBÖK
1917. szeptember-október – FÉNYES TÁNYÉR, BARÁTSÁGOS IDEGENEK
1929. (pontosabb dátum nem ismert) – CSÉSZEALJ ALAKÚ FÉNYES TÁRGY
1930-as évek (pontosabb dátum nem ismert) Borsodnádasd – SZÉNABOGLYÁRA EMLÉKEZTETŐ TÁRGY TÖBBSZÖRI FELTŰNÉSE
1930. augusztus – SÖTÉT TÁRGY, FÉNYOSZLOP, IDEEN FÉRFI MEGJELENÉSE
1936. (pontosabb dátum nem ismert) – NAGYMÉRETŰ VILÁGÍTÓ GÖMB FELTŰNÉSE
1937. (pontosabb dátum nem ismert) – VILÁGÍTÓ GÖMB
1938. (pontosabb dátum nem ismert) – ÖT – HAT ALAKZATBAN REPÜLŐ EZÜSTÖS TÁRGY
1939. április 17. – KOMPLEX GÖMB ALAKÚ TÁRGY MEGJELENÉSE ÉS MANŐVEREZÉSE, FÉNYLŐ ALAKZATBAN REPÜLŐ PONTOK
1939. (pontosabb dátum nem ismert) – FÉNYLŐ ALAKZATBAN REPÜLŐ PONTOK
1940. (pontosabb dátum nem ismert) – KIESETT IDŐ TAPASZTALÁSA
1941. (pontosabb dátum nem ismert) – FÉNYES GÖMB, KIS TERMETŰ HUMANOID MEGJELENÉSE
1941. február 21. – METEOR ÉSZLELÉSRE EMLÉKEZTETŐ FÉNYJELENSÉG
1941. nyár (pontosabb dátum nem ismert) – KÉKES FÉNYŰ, GÖMB ALAKÚ TÁRGY
1944. április 14. – REPÜLŐ FÉNYES TÁRGY GYŐR FELETT
1944. nyár (pontosabb dátum nem ismert) – FEHÉR FÉNYŰ, GÖMB ALAKÚ TÁRGY
1944. augusztus – KÜLÖNÖS TÁRGYAK ÉS KUTATÓ FÉNYEIK
1944. ősz (pontosabb dátum nem ismert) – KÉT PIROSAN VILÁGÍTÓ, KÚP ALAKÚ SZERKEZET
1944. október – LESZÁLLÓ TÁRGY, HUMANOIDRA EMLÉKEZTETŐ ALAKOK, KATONAI INCIDENS
1945. elején (pontosabb dátum nem ismert) – 10 HOLD NAGYSÁGÚ OBJEKTUM LEBEGÉSE A VÁROS FELETT
1945. március – KORONG ALAKÚ TÁRGY MANŐVEREZŐ REPÜLÉSE
1945. május 7. – KORONG ALAKÚ TÁRGY MANŐVEREZŐ REPÜLÉSE

ufoart - 2017 Frontier Theme